MEP

Procedurális útmutató:

•    Kivel vegyem fel a kapcsolatot, ha agályaim vannak?

•    Mi fog történni?

•    Hogyan leszek informálva a folyamatról?

•    Mit tegyek, ha elégedetlen vagyok azzal, amit tesznek?

•    Mit tegyek, ha nekem vagy a gyermekemnek további segítségre van szüksége?

TIPPEK SZÜLŐKNEK

Megelőzés

 

Mindig emlékeztesse az ARANY SZABÁLYRA: Úgy kezelj másokat, ahogyan elvárod, hogy ők kezeljenek téged.

 

Tanítani kell gyermekét arra, hogyan kommunikáljon és hogyan találjon nem megfélemlítő megoldásokat a konfliktusok kezelésére.  Fontos az olyan átfogó értékek adaptációja, mint például „a megfélemlítés soha nem elfogadható”.

 

A példamutatás és az egészséges önbecsülés fontos eszközök a szülők kezében. A szülők és gyermekek közti kapcsolatban ezeknek az értékeknek jelen kell lenniük. Egy szülőnek mindig tudatában kell lennie, hogy a gyerekek számára viselkedésük mintaként szolgál.  Az uralkodó, túlzóan kritikus és előítéletes viselkedés a szülők részéről sem elfogadható.   A tiszteletreméltő és határozott viselkedés példaértékű a gyermekek részére.

 

Rendszeresen beszéljen a gyermekével alakítson ki egy napi rutint akár vacsora közben is.  Tegyen fel célzott kérdéseket, hogy mi történt az iskolában.   A válaszokat hallgassa türelemmel és figyelemesen.  Ne szakítsa félbe gyermekét.  

 

Beszélgessenek különböző újságokból, TV-ből, filmekből vett példákról az elfogadás és az iskolán belüli megfélemlítés témájában.

 

Cyber-megfélemlítés megelőzése a szülők felelőssége is! Ismerje meg gyermekeink internetezési szokásait, és beszéljen velük a cyber-megfélemlítés módjairól, következményeiről. Ismertesse meg velük a megfélemlítés, célszemélyre, családra, iskolára és egyéb közösségekre gyakorolt romboló hatását.

 

Az egyik leghatásosabb megelőző és kezelési eszköz ha gyermekével bizalmi kapcsolatot alakít ki. Kérje el jelszavaikat, és állapodjon meg vele, hogy kizárólag szükség esetén használjak fel a azokat. 

 

Tanítsa meg gyermekét a felelős digitális állampolgárság és a biztonságos internet szábályaira. 

Mit tegyek, ha a gyermekemet megfélemlítették?

 

Először is, tekintsen pozitívan arra, hogy tud a problémáról.

 

Legyen tudatában annak, hogy gyermeke a lehető legjobb dolgot cselekedte azzal, hogy önhöz fordult.  A gyerekek általában rengeteg elszomorító dolgon mennek át mielőtt elmondanák a megfélemlítés tényét. Ez egy rendkívül jelentős és nehéz lépés minden gyermek számára.

 

A gyermeke bizalmát és további cselekedeteit közvetlen módon befolyásolja az Ön reakciója. Ne essen pánikba és legyen nyitott.

 

Lehetséges, hogy gyermeke rendkívül rossz időpontot választott az információ közlésére, de mindenképp áldozzon annyi időt és figyelmet a meghallgatására, amennyi csak szükséges. Fontos a folyamatos és aktív figyelem!

 

Válasszon egy biztonságos és kényelmes helyet, ahol a családtagok nem szakítják félbe a beszélgetést. A gyerekek ugyanis gyakran teljesen meg vannak győződve arról, hogy senki sem veszi majd őket komolyan, ha elmondják a panaszaikat, még a szüleik sem. Meg kell mutatnia, hogy bízik benne és komolyan veszi, amit mond.   

 

Kérdezzen de NE faggassa, és kerülje a “MIÉRT”-re utaló kérdéseket és a “TE”-re vonatkozó kijelentéseket.  Tudja meg

  • Mi történt,

  • Hol történt,

  • Mikor történt,

  • Kik vettek benne részt.

 

A válaszokat jegyezze le és magyarázza meg neki, miért teszi és mi történik majd a jegyzetekkel. Az őszinte figyelem és a hozzáértő kérdések bátorítják a gyermekét, hogy a lehető legtöbb információt ossza meg az esetről.  Hagyja a gyermekét beszélni, és legyen nyugodt amikor kérdéseit felteszi.

 

Hallgasson és tudja meg a gyermeke igényeit a helyzet orvoslásával kapcsolatban. Sokan azt fogják felelni, hogy nem szeretnék, hogy bármit is tegyen. Ha gyermeke úgy érzi, hogy Ön kezelni tudja a szituációt, akkor be fogja ismerni, hogy azt szeretné, hogy a megfélemlítés abbamaradjon.  Akkor segíti a helyzet eredményes kezelését, ha figyelembe veszi a gyermeke nézőpontját amikor megtervezi a következő lépéseket.  Vonja be gyermekét a döntéshozatalba, hogy beleszólhasson, hogyan tovább.  Tájékoztassa az aktuális eredményekről. 

 

Bátorítsa és mondja el neki, hogy örül, hogy elmondta a megfélemlítés tényét.  Ígérje meg, hogy mindent, amit megbeszélnek, azt megteszi és azt tegye is meg!

 

Kérje meg a gyermekét, hogy írja le a gondolatait, érzéseit az eseménnyel kapcsolatban. Biztosítsa őt, hogy teljesen normális és elfogadott, ha a megfélemlítés által megbántottnak érzi, szégyenli magát, fél vagy haragszik. 

 

Rendkívül fontos, hogy a gyermeke megértse, senki nem érdemli meg, hogy megfélemlítsék. Magyarázza el, hogy a megfélemlítők miért bánnak rosszul másokkal, továbbá, hogy egy bizonyos reakciót várnak (lelki fájdalom, idegesség, stb.).   

 

Kérje meg gyermekét, hogy kerülje el a megfélemlítőt, és amíg a probléma meg nem oldódik a lehető legkevesebbet legyen egyedül (szünetekben, stb).

 

NE ígérje meg a gyermeknek, hogy nem mondja el senkinek. Ígérje meg, hogy mindent megtesz azért, hogy megoldást találjon és, hogy ne tegye még rosszabbá a helyzetet illetve. Legyen türelmes és erősítse a gyermekében a tudatot, hogy megváltozik a helyzet.

 

Ha a gyermek azt mondja, hogy “senki sem szeret az iskolában”, NE cáfolja meg, mert Ő abban a pillanatban valóban így és ezt érezheti, de ne alkosson véleményt addig, amíg az összes részlet nincs a birtokában.

 

Soha ne hívja fel a megfélemlítő szüleit, akármilyen jó megoldásnak tünhet.   Az esetek többségében ez NEM segít a problémán, sőt akár ronthatja is a helyzetet. Ha iskolai megfélemlítésről van szó, szóljon a tanárnak, osztályfőnöknek vagy az igazgatónak.  Ha egyéb közösségi megfélemlítésről van szó (egyház, klub), szóljon a közösség vezetőjének. 

 

Még nem minden pedagógus vagy iskolavezető ismeri el a megfélemlítést mint valós probléma.  Nem mindegyik pedagógus vagy iskolavezető gondolja, hogy neki aktív szerepe van a megfélemlítés megszüntetésében.  Ha elhatárolódó viselkeést tapasztal és gyermeke segítség nélkül marad az iskolában, jelentse azt a www.megfelemlites.hu weboldalon. 

 

Soha ne biztassa a gyermeket megtorlásra vagy a megfélemlítés semmibe vételére.

 

Tartsa nyitva a kommunikációs csatornákat a gyermekével és az iskolával is. Érdeklődjön, hogy mit tud a többi szülő és tanuló a megfélemlítő személyéről, azonban ne említse meg és ne is utaljon a megfélemlítési szituációra. Beszéljen más megfélemlített gyermekek szüleivel, tudja meg, hogy velük mi történt és hogyan oldották meg a helyzetet.

 

Tudja meg hogy az iskolának van-e megfélemlítés elleni programja, ha nincsen kérdezze meg az igazgatót, hogy mikor tervezik annak bevezetését és szorgalmazza azt.  Beszéljen néhány felnőttel az iskolában, hogy fordítsanak különös figyelmet a gyermekére a helyzet lezárásáig.

 

Lépjen kapcsolatba a gyermek osztályfőnökével, viszont figyeljen arra, hogy ne legyen látható az iskolában, amikor megteszi a bejelentést.  Legyen felkészült. A gyerekeknek és a szüleiknek valószínűleg erős reakciójuk lesz a megfélemlítésre.

 

Bizonyosodjon meg arról, hogy gyermeke kipiheni magát, megfelelően táplálkozik és rendszeres testmozgást végez.

 

Fejlessze a gyermek önbizalmát és biztassa pozitív életszemléletre. Írassa be iskolán belüli és kívüli aktivitásokra. Segítsen rálelni a tehetségére vagy kedvenc hobbijára, ami jóérzéssel és sikerélménnyel töltheti el. 

 

Fejlessze a gyermek szociális készségeit, ugyanis azok a gyerekek, akik legalább egy közeli baráttal rendelkeznek jelentősen alacsonyabb eséllyel lesznek megfélemlítés célpontjai.

 

Kérjen meg egy idősebb gyermeket (barátot), hogy mentorálja a gyermeküket.

 

Tanítsa meg a gyermekét hogyan viselkedjen határozottan és magabiztosan és arra hogy fusson ha veszélybe kerül.

 

Tegyen feljelentést a megfélemlítő ellen (zaklatás, erőszak, becsületsértés, stb). Kérje az iskola és a hatóságok együttműködését.

 

Kérdezze meg magától őszintén a következőket: Hozzájárul a gyermekem ehhez a problémához? Van valami a gyermekemben, ami célponttá teheti?

 

Keresse a harag, a szorongás, a depresszió, a stressz és az öngyilkossági gondolatokra utaló jeleket. Ha szükséges, forduljon professzionális tanácsadóhoz vagy pszichológushoz.

 

Ha a gyermek fogyatékossággal rendelkezik szorgalmazza, az arról való szabad beszédet.

 

Ha a megfélemlítés kezelhetetlenné válik, írassa át gyermekét egy másik iskolába. Ez a legutolsó lépés, és sajnos nem mindig válik be.

 

Ha cyber-megfélemlítés tapasztal azonnal cselekedni kell!  Soha ne válaszoljon a megfélemlítőnek vagy hozza nyilvánosságra az üzeneteket! 

 

Őrizzen meg minden bizonyítékot a történtekről, jegyezze fel a dátumot, az időpontot és a megtörténtek leírását. Mentse el és nyomtassa ki a képernyőről elmentett képet, emailt és üzeneteket.   Használja az összegyűjtött bizonyítékokat arra, hogy feljelentse a megfélemlítőt a rendőrségen, a mobil -és internet szolgáltatóknál.  Tanulmányuzza a szolgáltató általános szerződési feltételeit az adott cselekedet vonatkozásában.

 

Ha közösségi oldalon történik, jelentse az oldal szerkesztőinek a felhasználót!

 

Blokkolja a megfélemlítőt, de ne tiltsa el gyermekét az internettől és ne törölje gyermeke profilját.

 

Mit tehet, ha megtudja, hogy a gyermeke megfélemlít valakit?

 

Mindenekelőtt őrizze meg a nyugalmát.

 

Miután meggyőződött, hogy a gyermeke megfélemlített valakit, ismerje el a problémát és próbálja meg építően orvosolni azt. Működjön együtt a tanárokkal és az osztályfőnökkel, hogy figyelemmelkísérjék a változást. Kommunikálja egyértelműen a rossz bánásmód és a megfélemlítés zéró toleranciáját.  Alkalmazzon, tiszta, egyértelmű és számottevő negatív következményeket (büntetés, eltiltás, lopás esetén pótlás, rongálás esetén javítás stb.)

 

Figyeljen. Áldozzon időt arra, hogy meghallgassa gyermekét és derítse ki, miért mutat megfélemlítő magatartást. Legyen nyitott, hogy képet alkothasson az adott személyről és az Őt befolyásoló tényezőkről.

 

Azonosítsa az előítéletes attitűdöket, amik a viselkedés hátterében lehetnek. A megfélemlítő viselkedés gyakran az előítéletekben, vagyis a különbözőségekben (diverzitás), vélt különbözőségekben gyökerezik.

 

Ne bélyegezze meg az elkövetőt “megfélemlítőként”. A viselkedést nevezze meg és a következményeket, amit a magatartás magával hoz. Ezáltal egyértelműen azonosítja azt a viselkedés formát aminek meg kell változnia és megnevezheti  azt alternatívát, amit helyette látni szeretne.

 

Kérdezzen,  tudja meg mi, mikor és hol történt illetve, hogy ki vett részt benne, de NE faggassa Őt. Összpontosítsa kérdéseit a tények megismerésére.  A válaszokat jegyezze le és magyarázza meg neki, miért teszi és mi történik majd a jegyzetekkel. Az őszinte figyelem és a tényszerű hozzáértő kérdések bátorítják a gyermeket, hogy a lehető legtöbb információt osszák meg az esetről.  Hagyja a gyermekét beszélni, és legyen nyugodt amikor kérdéseit felteszi.  Kérdéseit ne támadóan hanem tényszerűen tegye fel.

 

Legyen felkészült. A gyermekeknek és a szüleiknek valószínűleg erős reakciójuk lesz a megfélemlítésre. Legyen egyértelmű abban, hogy a megfélemlítés nem folytatódhat!  Amennyiben szükséges a feltárt problémákat továbbítsaa megfelelő szakembernek.  Ne próbálja gyermekét bocsánatkérésre kényszeríteni, de tanítsa meg őszintén bocsánatot kérni.  Magyarázza el gyermekének, hogy az őszinte bocsánatkérés erény és erőt igényel.  Azonnal jutalmazza a pozitív és elfogadó viselkedést. Tanítsa meg a gyermekét, hogy erejét úgy is megmutathatja, ha “jót” cselekszik.

 

Ha nem ez az első eset, keressen professzionális vagy pszichológiai segítséget, hogy megtudja/kezelje a viselkedés hátterében álló okokat.

 

Ellenőrizze a gyermek baráti közegét és tartózkodási helyeit, továbbá a videójátékainak, filmjeinek és TV sorozatainak erőszakos tartalmát. Limitálja, hogy mennyi időt tölthet a gyermek a komputeren és a telefonon.

 

Ha szükséges, egy napra – az iskola engedélyével – menjen el a gyermek iskolájába és tartson vele bárhová is megy.

 

Minenképp kezelje az okokat a megfélemlítés mögött, akkor is, ha a megfélemlítés már megszűnt.

A honlap és az oldalak tartalma felhasználható a forrás "megfelemlites.hu" megjelelölésével.

© 2013 - 2021 Felelős Társadalomért Közhasznú Alapítvány